Fotó: Gabula Art
Tejdilemmák
Szögezzük le: a tejet a kisborjúnak találta fel a Teremtő, nem azért, hogy az ember megigya. A homo sapiens kipróbál mégis mindent, a szemrevaló gyilkos galócát, a kannásbort, medvetalpat, meg az apró szulákot: az utóbbi talán a magasröptű botanikai ismeretek hiánya miatt nem került a zöldségevők palettájára.
Az emberiség nagy része nem is tolerálja a tejet, s olykor nem is sejti, hogy furcsa jelenetekkel tarkított kórja mögött ez a könnyen elhagyható ártalom rejtőzik.
A jószagú réteken színes virágokat harapdáló tehenek békés bőgés mellett adnak tejet. A másik fajta kérődző nagy kaszárnyákban lakik, azt eszi, amit elé raknak, olykor elhullott társi földi maradványait takarmány-formára szelídítve, s a fejő-monstrum szedi el belőle a tej minden cseppjét. Ezt a fehér, olykor gyógyszermaradványokkal terhelt anyagot a tejgyárba(!) viszik, ahol mindenféle termékké alakul át.
Vajon, mit rejthet a homogénezett, két évig garantált "tej" doboza? S a "reggeli ital"-ként becézett fehér, vagy kakaóbarnás színű folyadék? Miért veszik meg az emberek a jólszituált tejimitátort? Mert nem tudják, mi az. A permeátumból, savóból és egyéb, nem tejeredetű alkotóból álló lé több éve van a hazai piacon és tulajdonképpen az a fogyasztói igény hívta életre, hogy vannak olyan alacsony jövedelmű fogyasztói rétegek, akik a magas árszintű alapanyagból készült hagyományos terméket nem képesek megfizetni - vélekedik az egyik legnagyobb tejipari vállalat név nélkül nyilatkozó munkatársa. A melléktermékek ipari felhasználása - a fogyasztói piac igényeinek alakulásától függetlenül - környezetvédelmi szempontból is támogatandó. A tejfeldolgozók számára komoly fejtörést okoz a melléktermékek megsemmisítése. Ezért hozzáadott értékkel emberi fogyasztásra alkalmasnak minősítteti, s csinos dobozban kínálja. Az előállítónak többe kerül talán a doboz, mint a belérejtett lé. Úgy kellenek ezek az asztalunkra, mint ázott kutyának a villanypásztor.
Megannyi kérdés közül egy, ami a tejespult mellett felmerül. S akkor még a bifidusz eszenzisz és társainak csapatáig még el se jutottunk, ahogy a tejszín-ízű növényi habokban sem merítkeztünk meg... sebaj, majd legközelebb!
Maradjunk annyiban, hogy ha mégis megátalkodottan tejivásra adod a fejed, friss tejet szerezz be megbízható helyről! A közelben biztos van olyan piac, vagy bolt, ahol hozzá lehet jutni - általában szájhagyomány útján terjed a híre. Igaz, időben oda kell érte menni, hazavíve felforralni...de megéri!
