Fotó: Gabula Art
Lecsó, avagy a paprika és a paradicsom nyitott házassága
...mégpedig magyar paradicsomból, paprikából, s még véletlenül sem valamely messziföldről érkezett mutatós mutációjú egyedeiből, melyek ugyan szemre lehetnek tetszetősek, de ízben úgysem tudnak versenyre kelni honi társaikkal! Azt meg ki tudja, honnan is érkezett ide, miféle előélettel a csinos kis kosárkába bugyolált pirosas labdacs, mely húsában úgy herseg a penge, akárcsak egy burgonyaszemet hasítottam volna ketté... Illatában pedig ott a napsugár, a föld zamata? Aligha.
A burgonyaféléknek e génusza, a felfúvott bogyótermésű paprika, a paprika e néhány évszázad alatt oly mélyen összefonódott nemzeti hagyományainkkal - hogy jeles étkeinken kívül a kalocsai hímzés mintáit, népdalainkat, közmondásainkat említsem - nem csoda hát, ha a ravasz paraszt képében Paprika Jancsi jelenik meg. A paradicsom is benne foglaltatik a nép ajkán dalokban - egyébként meg tiszteljük őt gyümölcsként!
A hajdani kempingben ndk-s turista szomszédaink elégedett nyelvcsapásokkal lelkendeztek a magyar lecsókonzerv csodálat éltetve. Nosza, mutatunk mi nektek olyan lecsót, hogy megnyaljátok mind a sokszor tíz ujjatokat is utána, gondoltuk, s olyat rittyentettünk másnap a bográcsban, hogy szóhoz sem jutottak tőle. Azt meg majd' elfelejtettem: a bográcsba a házi paprikás kolbászon kívül került bogyiszlói is bőven, mellé meg kínáltunk hazai cseresznyepaprikát...
Ez a szembetűnően balkánias fogás, a nyár és a koraősz magyar konyhájának állandó résztvevője. Ilyenkor kell főzni: nemcsak azért mert ekkor olcsó, de a napérlelte, honi paradicsom a sokféle paprika biztosítja az utánozhatatlan zamatot, azt a semmihez sem fogható ízt, amit szavakba nem is lehet önteni. Maga a neve: lecsó - mindent elmond az étel állagáról, még a kezdő szakácsnak is útmutatás, hogy is nézzen ki az étel fizimiskája - már ha eddig nem tudta volna. (Az meg külön örvendetes, hogy e magyar étket mostantól már a mozik is műsorukra tűzték...)
A paprika és paradicsom házasságában olykor feltűnik a harmadik. Lehet az karcsú, friss és fiatal: cukkíni, padlizsán vagy patisszon, vagy csak egyszerűen: tök. Lehet valami testes, tartalmas, ami akár a karakterét is megváltoztathatja: füstölt hús, zöldbab és tejföl, ponty és burgonya. A lényeg, hogy a gazdagon hozzáadott, fonnyasztott hagyma mellé még jöhet valami zöldség, amitől más lesz, és egyedi. Aztán ki-ki tojással, tarhonyával, rizzsel kövéríti, kolbásszal, szalonnával vagy csíkokra metélt csirkemellel ékesíti, az már legyen mindenkinek a maga baja.
A gondos háziasszony (uram bocsá', házigazda) gondol a télre is, s tesz el a jó lecsóból a rosszabb időkre: feldarabolva a fagyasztóba, vagy régi, jól bevált szokás szerint kis üvegekbe szenderül a kész lecsó, s kanálnyi olaj vagy zsír vigyázza álmát a hűs kamra mélyén. Nincs benne ez meg az, E-betűk, állományjavító, meg ilyesmit. Minél természetesebb, annál ... természetesebben!
