A Penészkiáltvány
A szabad építés igényét fogalmazta meg ebben Hundertwasser. Az egyéni és a kollektív lakóterekben a racionalizmus, az egyenes vonalak és a funkcionalista építészet tagadását. Megnevezte a funkciók szentháromságát, amelynek az építőben, vagyis egy istenhez hasonló személyben kell egyesülni az építésznek, a kivitelezőnek és a lakónak. Az egészséges építményekre nagy hangsúlyt fektetett, humusz wc-je is nagy érdeklésre tarthatott számot.
Egy mai probléma az is, hogy úton-útfélen hajtogatják a lakóépületek korszerűsítését nyílászárók cseréjével. Kevesebbet hallunk arról, hogy csak a nyílászárókat kicserélni nem elég! Több eset is bizonyítja: a szép és korszerű nyílászárókkal felékesített házban elkezdenek megjelenni előbb a diszkrét, majd egyre agresszívebb penészfoltocskák.
Hiszen az új ablak tökéletesen szigetel, az ablakokat meg nem nyitják ki, mondván, ne menjen el a meleg. Bent marad a pára, a nedvesség, ami az ember életével együtt jár. Penészedés ott kezdődik, ahol legalább 72 órát meghaladó időtartamig, 75% feletti a nedvességtartalom. Tehát nem kell a víznek folynia az ablaküvegen, vagy csepegni a mennyezetről, nem kell nedvességtől csillognia a vasbeton áthidalóknak, padlásfödémnek, elégséges, ha a falak hideg részein (hőhidakon) a vakolat, festés, vagy tapéta szöveteiben, parányi üregeiben szemmel nem is látható, apró vízrészecskék tartósan jelen vannak. Ugyan nem erre született a Penészkiáltvány, de tudni kell: a penész ha kell, ha nem, jön. A kontrollált szellőztető berendezés szűrője nem engedi be a lakásba a szabadban szálló penészgomba-spórákat, az állandó áramlásban tartott légcserével pedig a lakásban képződőknek lehetetlenné teszi életfeltételeit, mert csökkenti a relatív páratartalmat.
Hm.